can you imagine?!

can you imagine i entered a fashion design contest?!

it's hard to, right?

the odds for my getting through to round two are pretty scant tho.

first of all, i'm no fashion designer. second, i don't think they think i have

a place among all those fashion students and established designers who entered.

and there are hundreds of them.

not to mention, i started really working on it at 10 pm the night before the big day,

so yes, i'm sure it would have turned out better if i had started a week before

and went to the library to do some research as i had planned to do... but that's okay now.

in the end i literally had to run to make it, and i arrived 8 minutes before the due time.

but procrastination must be some hungarian desease, so i was not alone...

also, i was not the last one to arrive.

okay, whatever...

me getting through would be a pure miracle.

but to me, that's not the point...

entering, and doing something and not letting it go,

and not just dreaming is already a big, big thing for me.

so regardless of whether i get through or not, i promise that i'll show you

the designs i submitted.

i'll know more on wednesday.

(pic from chopandcrop)

***

el tudjátok képzelni, hogy beneveztem a gombold újra pályázatra??
én is alig tudom elképzelni. :) :)
nem táplálok túl nagy reményt a továbbjutásommal kapcsolatban, mert
először is, én nem vagyok divattervező,
másodszor pedig nem hinném, hogy ők azt fogják gondolni, hogy van helyem
egy ilyen versenyben a sok-sok tehetséges momés és egyéb
divatiskolás között, hogy a már befutott divattervezőkről ne is beszéljünk.
sok százan jelentkeztek, és csak vagy 20-30-at fognak kiválasztani, akiknek majd
el kell készíteniük a kollekciójukat.
hja, és arról már ne is beszéljünk, hogy a leadás előtti nap este tízkor
kezdtem el rendesen dolgozni rajta, addig csak a fejemben motoszkáltak a dolgok.
és persze nem mentem el könyvtárba kutatómunkát végezni, ahogy eredetileg
szépen elterveztem... de ez most már mindegy. :)
és végül még futnom is kellett, nehogy lekéssem a leadást...
ilyesmit az egyetemen más sokszor kellett csinálnom,
úgyhogy nagyon jó vagyok futásban. végül 8 perccel hamarabb
értem oda... és nem én voltam az utolsó!


no, mindegy...
a lényeg, hogy kész csoda lenne, ha bejutnék a második fordulóba,
de az az igazság, hogy most nem is ez a lényeg...
maga a tény, hogy vettem a bátorságot, hogy benevezzek,
és hogy tényleg csináltam valamit, és még be is adtam...
szóval mindez már önmagában is nagy dolog nekem, az örök álmodozónak. 
persze, nem mondom, hogy nem ugranék ki a bőrömből,
ha bejutnék, de nem leszek csalódott akkor sem, ha nem jutok.


és akárhogy is lesz, ígérem, hogy megmutatom majd nektek,
hogy miket adtam le. :)


szerdán fogok többet tudni.


üdv.